heverészés Freud kanapéján

http://petranna.tumblr.com/

itt jobb. ez már nem én vagyok, sőt, direkt nem magamat adtam.  

kész, befejeztem.

ide már nem írok, mert az utóbbi időben csak figyelemfelhívásra használtam. igazából, aki nem értette az iróniát, semmi valóságalapja nem volt. csak kíváncsi voltam néhány dologra.

jajj, de gonosz vagyok emiatt.

elköltöztem.

majd megmondom, hogy hova. 

nem, látom még mindig nem sikerült engem megérteni. ez az én nagy bajom, belehajszoltok az őrületbe, mert egy meg nem értett ember vagyok. TI tettétek ezt velem! miattatok üzemel ez az egész blog, hogy szánalmas életem legszánalmasabb perceiben megírjam, hogy mennyire jól vagyok. 

mint már említettem, a soha el nem múló betegségem gyötör már évek óta. évek óta tépkedem a leveleket a fáról, hogy pusztuljon a természet. évek óta színezek feketére  A/4-es lapokat ahhoz, hogy majd egyszer eltakarom vele a Napot. ha látok egy hátára fordult bogarat, nem segítek neki visszafordulni! ha kerítés mellett megyek el, mindig botot húzok végig rajta, hogy nagy zajt csapjak! ha elkérem más radírját, mindig tiszta koszosan adom vissza!!! NEM veszem el a számlát a pénztárostól!!!! NÉHA BENT ESZEK A SZOBÁMBAN, AMIKOR A SZÜLEIM NINCSENEK OTTHON!!!! ÉS IGEN, VAN, HOGY ESZEK SÜTIT EBÉD ELŐTT!!!!!!!!!!!! MUHAHAHAAAAA igen, ezt mind ÉN csinálom! Ha hív az exem, akkor felveszem, de gyorsan lerakom, hogy lemenjen a pénze!!!! MUHAHHHAAA  Én, Én ÉN! mindezt a gyógyszerek befolyása alatt!  Nen, ne segítsetek... rajtam már nem lehet. csak beszéljetek. beszéljetek rólam minél többet. kérlek, kérlek, ez a lényeg. engem ez tart életben, beszéljetek, gyerünk, adtam témát, gyerünk, kérlek!

lassan már megfulladok a saját szarkazmusomban.

üdv.:

Petra 

rengetegféle lelki betegségem van. két lábon járó betegséghalmaz vagyok, a súlyosaktól a legsúlyosabbakig. az emberek a nevető szőke lány mögé már nem látnak be. túl a hármas stádiumú előrehaladott gyógyszerfüggőségemen, keresztül a mániákus depresszión, az öncsonkításra való hajlamomig (véletlenül megvágom magam borotvával zuhanyzás közben).

de mindezek a betegségek eltörpülnek a legsúlyosabbak mellett: feltűnősködés. most is sírva írom a soraimat, annyira nem szeretek erről beszélni. tudom, ebből sohasem fogok kigyógyulni. az a mérhetetlen szarkazmus, ami belém szorult, nos az dobogtatja a szívemet a nehéz időkben. ez a defibrillátorom. megpróbálok együtt élni vele. a pszichológusom mindig újfajta kezelési módokat alkalmaz rajtam: például a blogírást. 

és mondhatom, ettől enyhülnek a kínzó tünetek. 

köszönöm nektek, akik segítetek ebben! 

A: Anna, a második nevem

B: Baldachin, ezt szeretnék majd az ágyam fölé

C: Cica, fekete, hosszú szőrűt szeretnék 

D: Down-kór, amilyen néhány retardált ribanc körülöttem

E: Elevenen eltemetés, mert az olyan vicces

F: Fuck you, mert ez mindenre megoldás

G: Gonorrhoea, a legjobb nemi betegség

H: Halál, mert azt mindenki ismeri

I: Isten, aki nem létezik

J: Jó. 

K: Kankó, a fincsi Gonorrhoea másik neve

L: Láva, lavina, természeti katasztrófa

M: Madafaka, a harmadik nevem

N: Nylon, nejlon vagy miafasz

O: OOOOOOOrgazmus

P: Petra, az aktuális, ronda, használatban lévő nevem

Q: Qrva, ha lusta vagyok 2 betűt leírni

R: Redva, retek, ribanc, rohadt jellegű szavak

S: Sokszor sarkall sírásra a sok s

T: Tank, amim ha lenne, leraknám a jogsit

U: Undorító, unszimpatikus, unott a szokásos jelzőim

V: Verekedés, mert az jó

W: Walter von der Vogelweide, mert ebbe sok w van

X: Xanax,Xilofon,Xavér meg ezt szoktam tenni a felhasználó nevembe: XxXxXxXxXPetraaaMadafakkaaPrüntyőőkkeeexXxXxXxX 

Y: Ybl Milós, mert ő eléggé fémösz Y-os

Z: Zanza, mert az vicces

mit is mondhatnék ennyi idő után. nem történik semmi. a napok ugyanolyan stresszesek, mint szoktak, de ez már nem újdonság. esetleg van itt valami, itt belül. nem pazarolnék rá sorokat vagy betűket. felesleges lenne. most minden megfeszített tempóba halad előre. ez nem túl sok. téli kabátról átmenetire váltottam, bakancsról tornacipőre. Kiszappanoznám a szám, annyi káromkodok. Ettem már szappant. Fura íze van, totál máshogy képzeltem el mindaddig, amíg meg nem kóstoltam. Babababam, kitakarítom a szobám, tatatatam lapozok kettő a könyvben, sálálálá villamosra szállok, tütütütü patront cserélek a tollamban, nánánáná felhúzom a sliccem, miután szólnak. ennyi. a napok ritmusa ilyen szépen alakul dallammá és minden egyes nap ugyanaz a nóta. je ne suis pas capable de vivre.

nem visz rá a lélek bizonyos dolgokra. 

ebben a négynapos szünetben egy kicsit lecsitultam. most volt időm kipihenni magam és volt időm végre a fontos dolgokkal foglalkozni. olyan jó ilyenkor. nem találkozok vele és nem stresszel minden egyes nap. nehéz volt ez a négy év. életemben, ember nem siratott annyit meg. életemben nem vették el még az önbecsülésem. neki sikerült. nem baj, már csak két hónap. jaj, de nagyon félek. 

egyenlőre most jól vagyok. jól is akarok lenni. a gyógyszerből kezdek kijönni. a nap elkezdett sütni. nem kell már télikabátot hordani. akkor... majd örülök ennek. meg örülök sok mindennek és nem lesz baj remélem. most össze kell szednem magam és nem kell, hogy érdekeljenek a megjegyzései. rémálomból felijedek, amiben ő van és azt tanácsolta, hogy maradjak még a suliban egy évet, mert az úgy nekem is jobb lesz. kivert a víz és felijedtem hála égnek. pont, csak ennyire vagyok ki.

de remélem, lassan javulnak a dolgok.  elég volt a téli depresszióból. jó kicsit az emberekkel lenni, meg nélkülük.

én egy tök boldog ember lennék, ha ez nem lenne. 

ülök a tükör előtt s a saját szemembe nézek. milyen fura, ha önmagamat sokáig bámulom! el sem hiszem, hogy valami hús-vér mozgóság vagyok. mindegy. el kellett töviről hegyire mondanom, hogy igenis, jó vagyok. nem vagyok beteg, csak ez ilyen gyakorlat. ha el tudtad évekig hitetni magaddal, hogy szar vagy, talán az ellenkezője is sikerülhet. 

nem, nem élheted az életem. én vagyok a jobb.